Film

Nyár végi alkony, a kamera lassan úszik a Bodrog felett.
Tokaj, a zsidó temető környéke.
Lassan vonulnak a sírkövek, feltűnik a szomszédos ház is, a parton narancsosra pácolt lécépítmény.
Lebegő snittek a házról, a lécszoborról és a temetőről.
Tücsökciripelés.
Tintakék ég.
A házból kifelé. A hosszú tetőről fehér gubók lógnak, a távolban a Bodrog, bal szélen a sírkövek, kicsit jobbra a faszobor.
Alak mozdul.
A tájat nézi.
Szuperközeliben a profilja: ráncossá öregedett szívtipró, vonásaiban fájdalom.
Arisztokratikus ujjak egy pohárra fognak.
Hörpint, az ital fordul egyet a nyelvén mielőtt lenyelné.
Klattyanás, tűzkő hangja, kékessárga benzinláng. Feje köré aurát von a begyulladó kanóc.
Beleszív a cigibe, felparázslik a papír, az izzás a szemüvegén tükröződik.
Arcához nyúl, a borosta serceg a körme alatt. A cigiről nyílegyenes vonalban lebeg a füst. Neszezés, kupakcsavarodás, újabb ital.
A kamera a folyóra közelít, mígnem az egész képet a faszobor tölti be.
Fuldokló gluggyanások. Zajos lehelet az utolsó korty után. Koppan pohár, ahogy az asztalra teszi. Rajta az ajkak nyoma, a falán templomablak.
Kezét a szájához emeli, hüvelyk- és gyűrűsujjával szöszt csippent a nyelvéről. Ujjbegyeit egymáshoz dörzsölve keni a nyálat.
A faszobrot bámulja. Arca kifejezéstelen. A csikket a pohárba töri.
A hűtőhöz lép. Karjával az ajtóra dől, ujjai között az öngyújtót forgatja. Töpreng, majd kivesz egy teli demizsont.
Elindul a házból, a labdacsok mellett, át az udvaron, keresztül a kapun, ki az utcára, keresztbe az úton. Kezében az üvegballon.
A faszoborhoz ér.
Megáll.
Pattan az üveg csatja.
A lécszoborra locsolja az italt. Csobogás, a favégekről permetként szállnak a cseppek.
Nem rázza, csak tartja az üveget.
A demizson nyílása kicsi, szaggatva ömlik tartalma.
Mikor végez, leteszi a ballont. Pár lépést hátrál, a zsebébe kotor. Görbére gyűrt cigit húz, egyengeti, lapítgatja, majd szájába teszi. Rágyújt.
A fedelet nem kattintja vissza. Az égő lángot ez egyik csöpögő favéghez tartja. Először a keze gyullad meg. Elrántja a karját. A láng kialszik, a zippo elrepül, az út közepére csúszik.
Utánamegy. Mikor lehajol, föntről kékes izzás hasítja a sötétet: Makovecz Imre szelleme ereszkedik alá. Átöleli az alak vállát és megszólal: inkább a Pistával basztál volna ki, Feri.