Az ötvenes évek magyarországi építészetét a “szocreál” évtizedeként szokás emlegetni, holott a szocialista realizmus időszakának szocreál stílusa alig öt évig élt. A hazai építészetre, de különösen az elmélet és a gyakorlat kapcsolatára mégis meghatározó hatása volt. 1951-ben az építészet egyértelmű feladatot kapott a politikától, véghez kellett vinnie az építészet szocialista kulturális forradalmát. Az elmélet dolga az ideológiai elvárások teoretikus megalapozása, illetve a gyakorlat számára használható formába való öntése volt, röviden normák teremtése és előírása. Az építészetelmélet küzdött, de csak részeredményeket tudott felmutatni: iránymutatás helyett inkább csak a gyakorlat (fölöttébb ellentmondásos, mert bizonytalan alapokon álló) kritikájára futotta.

»»»

Az ötvenes évek magyarországi építészetét a “szocreál” évtizedeként szokás emlegetni, holott a szocialista realizmus időszakának szocreál stílusa alig öt évig élt. A hazai építészetre, de különösen az elmélet és a gyakorlat kapcsolatára mégis meghatározó hatása volt. 1951-ben az építészet egyértelmű feladatot kapott a politikától, véghez kellett vinnie az építészet szocialista kulturális forradalmát. Az elmélet dolga az ideológiai elvárások teoretikus megalapozása, illetve a gyakorlat számára használható formába való öntése volt, röviden normák teremtése és előírása. Az építészetelmélet küzdött, de csak részeredményeket tudott felmutatni: iránymutatás helyett inkább csak a gyakorlat (fölöttébb ellentmondásos, mert bizonytalan alapokon álló) kritikájára futotta.

»»»
A tanulmány PDF-ben (2,29 MB)

Elmélet és gyakorlat ambivalens viszonyban vannak egymással az építészetben. Kezdetben volt az építészeti gyakorlat, amely aztán megteremtette a maga igazolására – hogy egyszerű mesterségből a szabad művészetek szintjére emelkedjen – az építészetelméletet. A teremtmény utóbb szülője fejére nőtt, s már nem elégedett meg a magyarázó-igazoló szereppel, olykor diktálni kezdett, szabályokat és normákat írt elő. A gyakorlat hol komolyan vette az elméletet, hol művészi szabadságának korlátozóját látva benne úgy tett, mintha nem is törődne vele.

»»»

Elmélet és gyakorlat ambivalens viszonyban vannak egymással az építészetben. Kezdetben volt az építészeti gyakorlat, amely aztán megteremtette a maga igazolására – hogy egyszerű mesterségből a szabad művészetek szintjére emelkedjen – az építészetelméletet. A teremtmény utóbb szülője fejére nőtt, s már nem elégedett meg a magyarázó-igazoló szereppel, olykor diktálni kezdett, szabályokat és normákat írt elő. A gyakorlat hol komolyan vette az elméletet, hol művészi szabadságának korlátozóját látva benne úgy tett, mintha nem is törődne vele.

»»»
A tanulmány PDF-ben (1,83 MB)

Magyarország második világháború utáni történetében 1948-at szokták a fordulat évének nevezni, a váltást a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesüléséhez kötve. Minthogy azonban fordulatokhoz többnyire események sora vezet el, a történészek előbb az 1947 és 1949 közötti időszakot tették meg a fordulat éveinek, majd a kezdetet egészen a háború végéig kitolva 1944-től 1949-ig számították Magyarország szovjetizálását. A folyamat befejezése és záróakkordja az 1949 nyarán elfogadott alkotmány lett.

»»»

Magyarország második világháború utáni történetében 1948-at szokták a fordulat évének nevezni, a váltást a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesüléséhez kötve. Minthogy azonban fordulatokhoz többnyire események sora vezet el, a történészek előbb az 1947 és 1949 közötti időszakot tették meg a fordulat éveinek, majd a kezdetet egészen a háború végéig kitolva 1944-től 1949-ig számították Magyarország szovjetizálását. A folyamat befejezése és záróakkordja az 1949 nyarán elfogadott alkotmány lett.

»»»
A tanulmány PDF-ben (1,06 MB)

„Legyőzni a természetet vagy „belehelyezkedni” úgy, hogy átjárjon; a lényegre összpontosítva megragadni dialektikáját; geometrikusan elrendezni, vagy a kertet megművelve létrehozni a tökéletes természetet, a kiválasztott mikrokozmoszt, a földi paradicsomot, a vad természettel szemben az emberi élethez alkalmazkodó természetet; vagy nevelő céllal az emberi jóság és az igazság tükreként használni – ezek azok a szempontok, amelyekhez szépen sorban, pontos és kidolgozott építészeti válaszokat kell hozzárendelnünk.”

»»»

„Legyőzni a természetet vagy „belehelyezkedni” úgy, hogy átjárjon; a lényegre összpontosítva megragadni dialektikáját; geometrikusan elrendezni, vagy a kertet megművelve létrehozni a tökéletes természetet, a kiválasztott mikrokozmoszt, a földi paradicsomot, a vad természettel szemben az emberi élethez alkalmazkodó természetet; vagy nevelő céllal az emberi jóság és az igazság tükreként használni – ezek azok a szempontok, amelyekhez szépen sorban, pontos és kidolgozott építészeti válaszokat kell hozzárendelnünk.”

»»»
A tanulmány PDF-ben (2,50 MB)

Az ezredvégen az egységes modernitás-kép helyét átvette a sokféle modernitás elfogadása, a mintaadónak tekintett nyugati modernitással szemben létező alternatív modernitások felismerése és leírása. Az alábbi tanulmány két jellegzetes javaslatot vázol a kérdésre: hogyan kell az építészetnek a megváltozott, az átmenetiség és a bizonytalanság jellemezte környezetre reagálnia. A válaszok elsőre nagyon hasonlóak – az adekvát építészet egyszerű, nyugodt és könnyű – az alapos vizsgálat azonban a szerzők álláspontjának lényegi különbségeire mutat rá.

»»»

Az ezredvégen az egységes modernitás-kép helyét átvette a sokféle modernitás elfogadása, a mintaadónak tekintett nyugati modernitással szemben létező alternatív modernitások felismerése és leírása. Az alábbi tanulmány két jellegzetes javaslatot vázol a kérdésre: hogyan kell az építészetnek a megváltozott, az átmenetiség és a bizonytalanság jellemezte környezetre reagálnia. A válaszok elsőre nagyon hasonlóak – az adekvát építészet egyszerű, nyugodt és könnyű – az alapos vizsgálat azonban a szerzők álláspontjának lényegi különbségeire mutat rá.

»»»
A tanulmány PDF-ben (106,05 KB)

A Magyar Építészek Szövetségének 2000. évi közgyűlésén elhangzott hozzászólásában Borvendég Béla kérdések sorát zúdította hallgatóságára. „Van-e, és ha igen, mi volna a nemzeti identitás lényege a mai magyar építészetben? Létezik-e még genius loci? S mi volna az? Mi legyen a meglevő és az új kívánatos viszonya?”[1] Választ persze nem adott, sőt talán másoktól sem várt. Pedig az építészet kötődésének nem új keletű, de a rendszerváltás óta különösen érzékeny problémájára máig sem született valamely közös alapon nyugvó válasz, etalonként használható megoldás.

»»»

A Magyar Építészek Szövetségének 2000. évi közgyűlésén elhangzott hozzászólásában Borvendég Béla kérdések sorát zúdította hallgatóságára. „Van-e, és ha igen, mi volna a nemzeti identitás lényege a mai magyar építészetben? Létezik-e még genius loci? S mi volna az? Mi legyen a meglevő és az új kívánatos viszonya?”[1] Választ persze nem adott, sőt talán másoktól sem várt. Pedig az építészet kötődésének nem új keletű, de a rendszerváltás óta különösen érzékeny problémájára máig sem született valamely közös alapon nyugvó válasz, etalonként használható megoldás.

»»»
A tanulmány PDF-ben (212,24 KB)

A hatvanas évek a politikai megnyugvás és a konszolidáció időszaka volt Magyarországon. „Fogyasztói szocializmus” – nevezték el utóbb a társadalomtudósok, s nem véletlenül. A rendszer az elérhető javak gyarapítását kínálta fel pragmatikus jövőképként a társadalomnak: a mosógép, a hűtőszekrény, majd az autó (leginkább Trabant, de biztosan szocialista gyártmány) megszerzése vált több éves munkával, s a hiányból következő még hosszabb várakozási idő leteltével a családok céljává. 1960-tól utazni is lehetett – elvileg – minden magyar állampolgár kaphatott útlevelet, „akinek a kiutazása nem sérti a Magyar Népköztársaság politikai és gazdasági érdekeit.”

»»»

A hatvanas évek a politikai megnyugvás és a konszolidáció időszaka volt Magyarországon. „Fogyasztói szocializmus” – nevezték el utóbb a társadalomtudósok, s nem véletlenül. A rendszer az elérhető javak gyarapítását kínálta fel pragmatikus jövőképként a társadalomnak: a mosógép, a hűtőszekrény, majd az autó (leginkább Trabant, de biztosan szocialista gyártmány) megszerzése vált több éves munkával, s a hiányból következő még hosszabb várakozási idő leteltével a családok céljává. 1960-tól utazni is lehetett – elvileg – minden magyar állampolgár kaphatott útlevelet, „akinek a kiutazása nem sérti a Magyar Népköztársaság politikai és gazdasági érdekeit.”

»»»
A tanulmány PDF-ben (232,56 KB)

A Magyar Építőművészet című folyóirat 1955 őszén közölte az utolsó szocreál épületet, ezt az időpontot a korszak lezárásának is tekinthetjük. A szocialista tartalom és nemzeti forma egységére épülő szocreál építészetet követően visszatért a modern – sajátos kontextusban felvetve néhány általános és helyi kérdést. Hogyan viszonyuljon a modern épület régi környezetéhez? Lehet-e a korszerű építészetnek nemzeti jellege? Hogyan valósítható meg a modern építészet eszközeivel a szocialista tartalom és nemzeti forma követelménye?

»»»

A Magyar Építőművészet című folyóirat 1955 őszén közölte az utolsó szocreál épületet, ezt az időpontot a korszak lezárásának is tekinthetjük. A szocialista tartalom és nemzeti forma egységére épülő szocreál építészetet követően visszatért a modern – sajátos kontextusban felvetve néhány általános és helyi kérdést. Hogyan viszonyuljon a modern épület régi környezetéhez? Lehet-e a korszerű építészetnek nemzeti jellege? Hogyan valósítható meg a modern építészet eszközeivel a szocialista tartalom és nemzeti forma követelménye?

»»»
A tanulmány PDF-ben (2,66 MB)

A nemzetközi építészetelméleti szakirodalom mára egységessé vált abban, hogy a 20. század építészetének utolsó szakaszhatárát, a modern és a modern utáni korszak váltását 1968-ra teszi. Az 1968-as politikai események, illetve a hátterükben lévő ellen-kulturális mozgalmak látványos megerősítést adtak azoknak a hatvanas évekbeli gyakorlati kísérleteknek és elméleti írásoknak, amelyek elindították a nemzetközi modern revízióját. Magyarországon 1968. január elsején kezdődött az új gazdasági mechanizmus, ami nemcsak a gazdaság, hanem a politika terén is lazítást, nagyobb szabadságot ígért. Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, hogy a hazai építészek a mechanizmus négy éve alatt hogyan éltek ezzel a – természetesen viszonylagos – szabadsággal.

»»»

A nemzetközi építészetelméleti szakirodalom mára egységessé vált abban, hogy a 20. század építészetének utolsó szakaszhatárát, a modern és a modern utáni korszak váltását 1968-ra teszi. Az 1968-as politikai események, illetve a hátterükben lévő ellen-kulturális mozgalmak látványos megerősítést adtak azoknak a hatvanas évekbeli gyakorlati kísérleteknek és elméleti írásoknak, amelyek elindították a nemzetközi modern revízióját. Magyarországon 1968. január elsején kezdődött az új gazdasági mechanizmus, ami nemcsak a gazdaság, hanem a politika terén is lazítást, nagyobb szabadságot ígért. Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, hogy a hazai építészek a mechanizmus négy éve alatt hogyan éltek ezzel a – természetesen viszonylagos – szabadsággal.

»»»
A tanulmány PDF-ben (1,66 MB)

A hetvenes évek hazai építészete – az összképet tekintve – fölöttébb unalmas benyomást kelt. A szocializmus építésének lendületét az átadott épület légköbméterekben mérve a rendszer teljesítményének maximumát nyújtotta, miközben éppen a megnövekedett építési volumen következtében egyre nyilvánvalóbbá váltak a modern építészet ellentmondásai. Az állami lakásépítés 1975-ben érte el csúcspontját, ekkor adták át az egymilliomodik lakást, s ezzel a harmincadik évfordulóra teljesült a 15 éves lakásépítési terv. Látszólag minden rendben volt, mégsem volt egyöntetű az elégedettség. A lakótelepek szürkék és sivárak voltak, egyforma magas, hasáb alakú épületekkel, lyukablakokkal és megtalálhatatlan bejáratokkal. A tömbök a semlegesen szétfolyó térben úsztak, hiányoztak az utcák, a terek, a tájékozódási pontok.

»»»

A hetvenes évek hazai építészete – az összképet tekintve – fölöttébb unalmas benyomást kelt. A szocializmus építésének lendületét az átadott épület légköbméterekben mérve a rendszer teljesítményének maximumát nyújtotta, miközben éppen a megnövekedett építési volumen következtében egyre nyilvánvalóbbá váltak a modern építészet ellentmondásai. Az állami lakásépítés 1975-ben érte el csúcspontját, ekkor adták át az egymilliomodik lakást, s ezzel a harmincadik évfordulóra teljesült a 15 éves lakásépítési terv. Látszólag minden rendben volt, mégsem volt egyöntetű az elégedettség. A lakótelepek szürkék és sivárak voltak, egyforma magas, hasáb alakú épületekkel, lyukablakokkal és megtalálhatatlan bejáratokkal. A tömbök a semlegesen szétfolyó térben úsztak, hiányoztak az utcák, a terek, a tájékozódási pontok.

»»»
A tanulmány PDF-ben (766,24 KB)