Simon Mariann: Variációk téglára

„A téglaépítészet lehetőségeinek mai szemléletű kifejtése volt az elmúlt évtized egyik legjellemzőbb eredménye” – állapította meg 1998-as írásában Vámossy Ferenc. Azóta eltelt újabb négy év, s a hazai építészetben a tégla szerepe – beleértve a nyersen hagyott falazótéglától a klinkeren át a változatos burkolótéglák alkalmazását is – tovább nőtt. Az alábbi tanulmány arra keresi a […]

Simon Mariann: Kötöttségek és kötődések. Identitáskeresés a hazai építészetben 1968 – 1972

A nemzetközi építészetelméleti szakirodalom mára egységessé vált abban, hogy a 20. század építészetének utolsó szakaszhatárát, a modern és a modern utáni korszak váltását 1968-ra teszi. Az 1968-as politikai események, illetve a hátterükben lévő ellenkulturális mozgalmak látványos megerősítést adtak azoknak a hatvanas évekbeli gyakorlati kísérleteknek és elméleti írásoknak, amelyek elindították a nemzetközi modern revízióját. Magyarországon 1968. […]

Simon Mariann: Környezetébe jól illeszkedik – Elmélet és gyakorlat 1957-1963

A Magyar Építőművészet című folyóirat 1955 őszén közölte az utolsó szocreál épületet, ezt az időpontot a korszak lezárásának is tekinthetjük. A szocialista tartalom és nemzeti forma egységére épülő szocreál építészetet követően visszatért a modern – sajátos kontextusban felvetve néhány általános és helyi kérdést. Hogyan viszonyuljon a modern épület régi környezetéhez? Lehet-e a korszerű építészetnek nemzeti […]

Simon Mariann: Minták és módszerek. A hetvenes évek hazai építészete és a karakter

A hetvenes évek hazai építészete – az összképet tekintve – fölöttébb unalmas benyomást kelt. A szocializmus építésének lendületét az átadott épület légköbméterekben mérve a rendszer teljesítményének maximumát nyújtotta, miközben éppen a megnövekedett építési volumen következtében egyre nyilvánvalóbbá váltak a modern építészet ellentmondásai. Az állami lakásépítés 1975-ben érte el csúcspontját, ekkor adták át az egymilliomodik lakást, […]